Most már szinte biztosan kijelenthető, hogy a hazai nyomtatott sajtó piacon eddig függetlensége miatt unikumnak számító Magyar Hírlap, már nem független. Ez köszönhető több olyan személyi változásnak, ami a lap karakterét megölte. A változtatások sajnos azon szinten is megjelennek ahol én vagyok. Bizonyára liberális fejem van.
Érdekes az, hogy a politika milyen szinten át tudja szőni az egész vertikumot. Ami számomra biztos, hogy tovább nem szeretnék itt maradni. Többek közöt azért sem, mert iskolának szántam kirándulásomat a médiába. Jó iskola volt és kemény is. Az iskola tekintetében pedig szeretem azt, ha tanáraim körében pozitív példaképet találok. Itt már nem találok ilyen példaképet, mert őkket kitették, vagy elmentek. A nagyon pozitív példaképek inkább mentek.
Ennyit magamról és az MH-ról.
A blog frissülésének ugyanakkor ezek dolgok jót jelentenek, mert amit eddig ki tudtam írni magamból az úságba -az új rvat vezetőjének hála- már nem tudom. Sok sikert az MH-nak
Tuesday, December 12, 2006
Wednesday, November 29, 2006
matula.hu
Balczó András
Az öttusa úgy viszonyul a többi sporthoz, mint Magyarország a világtörténelemhez. Sok erőfeszítéssel sem lehet sok pénzt és igazi sztár-státust kinyerni belőle. Ráadásul állandóan szopatják a nagyhatalmak, az egyiket megcsonkítják, a másikat meg levennék az olimpia programjáról is, mert se a lelátóról, se a tévéből nem lehet vele mit kezdeni. Ez a szegény ország a kereszténység védőbástyája, aztán sehol egy köszönet. Ugyanígy az öttusázónak a legnehezebb a dolga, ötször annyit kell tudnia, mint a többi sportolónak, aztán még a curlingezők is jobban keresnek. Balczó András a világ legnehezebb sportjában nyert három olimpiát és tíz világbajnokságot, Kádár alatt pedig ő volt nemzeti gerinc szimbóluma. Aranyérmeinél gyermekei száma épp eggyel kisebb, így nem csoda, hogy a kormány abortusz-politikája elleni tiltakozásul nem vette át a Nemzet Sportolója díját. Amikor pedig a házuk mellett golfpályát akart építeni egy gonosz vállalkozó, kiállította a tizenkét kölkét, hogy alkalmi kórusként énekeljék el az alkalomra készült "Nem, nem, nem, nem kell ide golfpálya" kezdetű nótát.
Az öttusa úgy viszonyul a többi sporthoz, mint Magyarország a világtörténelemhez. Sok erőfeszítéssel sem lehet sok pénzt és igazi sztár-státust kinyerni belőle. Ráadásul állandóan szopatják a nagyhatalmak, az egyiket megcsonkítják, a másikat meg levennék az olimpia programjáról is, mert se a lelátóról, se a tévéből nem lehet vele mit kezdeni. Ez a szegény ország a kereszténység védőbástyája, aztán sehol egy köszönet. Ugyanígy az öttusázónak a legnehezebb a dolga, ötször annyit kell tudnia, mint a többi sportolónak, aztán még a curlingezők is jobban keresnek. Balczó András a világ legnehezebb sportjában nyert három olimpiát és tíz világbajnokságot, Kádár alatt pedig ő volt nemzeti gerinc szimbóluma. Aranyérmeinél gyermekei száma épp eggyel kisebb, így nem csoda, hogy a kormány abortusz-politikája elleni tiltakozásul nem vette át a Nemzet Sportolója díját. Amikor pedig a házuk mellett golfpályát akart építeni egy gonosz vállalkozó, kiállította a tizenkét kölkét, hogy alkalmi kórusként énekeljék el az alkalomra készült "Nem, nem, nem, nem kell ide golfpálya" kezdetű nótát.
Saturday, November 11, 2006
Friday, November 10, 2006
Lusta vagyok most én írni meg nincs is mitt itt egy kis para:
Nézegeti a kormány a nyugdíjkasszát, forgatja, rázogatja, de akárhogy forgatja is, csak nem talál benne elegendő pénzt. Mint minden rendes állampolgár, én is sokáig úgy képzeltem a nyugdíjkasszát, hogy van valahol egy nagy páncélszekrény, és abban gyűlik a nyugdíjjárulék, vár reánk, míg meg nem öregszünk, aztán megkapjuk szépen.
Ez persze nincs így, de jó elképzelni.
Az viszont kétségtelen, hogy a nyugdíjasveszély hatalmas. A filmek arról szólnak, hogy megtámadnak minket az idegenek egy távoli galaxisból, esetleg terroristák jönnek, nácik vagy szörnyetegek az ágy alól, a valóság ezzel szemben az, hogy a nyugdíjasok törnek ránk hamarosan, de legkésőbb 2050-ben. Ahogy a híradásokból leszűröm, a legnagyobb probléma mostanában az, hogy az ügyes és fürge nyugdíjasok idő előtt lépnek le a munkahelyükről, és bőven a nyugdíjkorhatár előtt lepihennek. Aztán meg csak élnek tovább, és csak élnek és élnek és élnek.
Ilyenek ezek a nyugdíjasok.
A kormány persze dolgozik, reformál, mint állat, reggel reformmal kel, este pedig megszorítással fekszik, minden alkalmat megragad, mindenki tizenhat órát dolgozik, és erre pontosan a saját rendőrsége támadja hátba.
A budapesti rendőrfőkapitány egyszer csak kitalálja, hogy ő bizony elmegy nyugdíjba, mert az egészség és a család mindenekelőtt. Nem akar ő hülye kérdésekre válaszolni, műveleti területeket kijelölni, tömeget oszlatni, hanem majd játszik az unokákkal, akik lovagolnak rajta, kergetőznek a diófa alatt, és a nagypapa mesél.
Mondjuk, lesz mit neki.
Erre Lapid Lajos és Szik László – a két helyettese – is kitalálja, hogy ő bizony elmegy nyugdíjba, egészség, család stb.
A kormányfő gyűrögeti a nyugdíjreformról szóló napirend előttijét, és arra gondol, hogy viperát melengetett a keblén, amikor ilyen elánnal védte rendőreit, akik most a legjobb sztorit biztosítják az ellenzék szónokainak a lelepleződött rendőrségről, a bukott vezetésről és a terrorról.
Osztályvezetők és kerületi kapitányok sora jelezte, hogy decemberben befejezi a szolgálatot és védelmet. Nekik is elegük van, hoppácska van (copyright Palik László), nekik azt senki sem mondta, hogy a rend őrzése ilyen dolgokat takar, amikor már a nevében is benne van, hogy a rendet kellene őrizni, nem a rendetlenséget. Ha rend van, akkor oké, de ilyen körülmények között jön a diófa, az unokák, a kergetőzés és a mese.
A járványos nyugdíjba vonulás elsődleges következménye (leszámítva a humorosnak szánt párhuzamot a kormány panaszkodásának tárgyával) a Fidesz azonnali támadásba lendülése. A legutóbbi tréningen már meg is kapták az új kazettákat a képviselők, mert azóta nem jelenhetnek meg nyilvános helyen anélkül, hogy el ne mondanák: Gergényi lemondása a rendőrterror elismerése, ami kezdetnek jó, de korántsem elegendő, és mostantól mondani fogják, amíg Orbán ki nem cseréli bennük a csipet.
Mindemellett magam is nehezen tudok elképzelni más okot, mint az utcai cirkuszban felőrlődött idegrendszert, hiszen azt mégsem merem feltételezni, hogy mindannyian megsértődtek a kényes kérdésektől, és tulajdonképpen duzzogni mennek a tanyára. Inkább arról lehet szó, hogy tényleg nem ilyen terhelésre voltak kiképezve, ők mindannyian a langyos szocializmus rendőrei, és kiégtek, elhasználódtak a felgyorsult világban, úgyhogy – mit sem törődve azzal, hogy nyakig nyomják a córeszba a kormányt – menekülőre fogják, amíg még tehetik.
A politikusok magyarázkodhatnak, de magyarázkodásuk eleve kudarcra van ítélve, mert nem kell rajta lenni a fideszes bérlistán ahhoz, hogy kételkedéssel fogadjuk Gergényi méla rapjét, miszerint "az elmúlt hetek eseményei és mostani döntése között nincs összefüggés".
Aha, persze, nincs semmi összefüggés. Már régen elhatározta, hogy a csúcson fogja abbahagyni, és megítélése szerint most jutott el arra a fokra, ahonnan már nem lehet tovább emelkedni, az emberek majd virágot dobálnak, és úgy emlékeznek rá, mint akitől féltek a bűnözők, és akit imádtak a polgárok.
Akárhogy nézem is, ez öv alá ment, a legrosszabb időzítéssel és a legátlátszóbb mosakodással körítve, mintha tulajdonképpen mindegy is lenne, hogy elhiszik-e az emberek.
Nos, sikerült. Nincs élő ember ebben az országban, aki elfogadja a fenti idézetet igaznak, és rendőrfőkapitánytól az ilyen egyértelmű füllentés legalábbis figyelemre méltó.
Para-Kovács Imre
Nézegeti a kormány a nyugdíjkasszát, forgatja, rázogatja, de akárhogy forgatja is, csak nem talál benne elegendő pénzt. Mint minden rendes állampolgár, én is sokáig úgy képzeltem a nyugdíjkasszát, hogy van valahol egy nagy páncélszekrény, és abban gyűlik a nyugdíjjárulék, vár reánk, míg meg nem öregszünk, aztán megkapjuk szépen.
Ez persze nincs így, de jó elképzelni.
Az viszont kétségtelen, hogy a nyugdíjasveszély hatalmas. A filmek arról szólnak, hogy megtámadnak minket az idegenek egy távoli galaxisból, esetleg terroristák jönnek, nácik vagy szörnyetegek az ágy alól, a valóság ezzel szemben az, hogy a nyugdíjasok törnek ránk hamarosan, de legkésőbb 2050-ben. Ahogy a híradásokból leszűröm, a legnagyobb probléma mostanában az, hogy az ügyes és fürge nyugdíjasok idő előtt lépnek le a munkahelyükről, és bőven a nyugdíjkorhatár előtt lepihennek. Aztán meg csak élnek tovább, és csak élnek és élnek és élnek.
Ilyenek ezek a nyugdíjasok.
A kormány persze dolgozik, reformál, mint állat, reggel reformmal kel, este pedig megszorítással fekszik, minden alkalmat megragad, mindenki tizenhat órát dolgozik, és erre pontosan a saját rendőrsége támadja hátba.
A budapesti rendőrfőkapitány egyszer csak kitalálja, hogy ő bizony elmegy nyugdíjba, mert az egészség és a család mindenekelőtt. Nem akar ő hülye kérdésekre válaszolni, műveleti területeket kijelölni, tömeget oszlatni, hanem majd játszik az unokákkal, akik lovagolnak rajta, kergetőznek a diófa alatt, és a nagypapa mesél.
Mondjuk, lesz mit neki.
Erre Lapid Lajos és Szik László – a két helyettese – is kitalálja, hogy ő bizony elmegy nyugdíjba, egészség, család stb.
A kormányfő gyűrögeti a nyugdíjreformról szóló napirend előttijét, és arra gondol, hogy viperát melengetett a keblén, amikor ilyen elánnal védte rendőreit, akik most a legjobb sztorit biztosítják az ellenzék szónokainak a lelepleződött rendőrségről, a bukott vezetésről és a terrorról.
Osztályvezetők és kerületi kapitányok sora jelezte, hogy decemberben befejezi a szolgálatot és védelmet. Nekik is elegük van, hoppácska van (copyright Palik László), nekik azt senki sem mondta, hogy a rend őrzése ilyen dolgokat takar, amikor már a nevében is benne van, hogy a rendet kellene őrizni, nem a rendetlenséget. Ha rend van, akkor oké, de ilyen körülmények között jön a diófa, az unokák, a kergetőzés és a mese.
A járványos nyugdíjba vonulás elsődleges következménye (leszámítva a humorosnak szánt párhuzamot a kormány panaszkodásának tárgyával) a Fidesz azonnali támadásba lendülése. A legutóbbi tréningen már meg is kapták az új kazettákat a képviselők, mert azóta nem jelenhetnek meg nyilvános helyen anélkül, hogy el ne mondanák: Gergényi lemondása a rendőrterror elismerése, ami kezdetnek jó, de korántsem elegendő, és mostantól mondani fogják, amíg Orbán ki nem cseréli bennük a csipet.
Mindemellett magam is nehezen tudok elképzelni más okot, mint az utcai cirkuszban felőrlődött idegrendszert, hiszen azt mégsem merem feltételezni, hogy mindannyian megsértődtek a kényes kérdésektől, és tulajdonképpen duzzogni mennek a tanyára. Inkább arról lehet szó, hogy tényleg nem ilyen terhelésre voltak kiképezve, ők mindannyian a langyos szocializmus rendőrei, és kiégtek, elhasználódtak a felgyorsult világban, úgyhogy – mit sem törődve azzal, hogy nyakig nyomják a córeszba a kormányt – menekülőre fogják, amíg még tehetik.
A politikusok magyarázkodhatnak, de magyarázkodásuk eleve kudarcra van ítélve, mert nem kell rajta lenni a fideszes bérlistán ahhoz, hogy kételkedéssel fogadjuk Gergényi méla rapjét, miszerint "az elmúlt hetek eseményei és mostani döntése között nincs összefüggés".
Aha, persze, nincs semmi összefüggés. Már régen elhatározta, hogy a csúcson fogja abbahagyni, és megítélése szerint most jutott el arra a fokra, ahonnan már nem lehet tovább emelkedni, az emberek majd virágot dobálnak, és úgy emlékeznek rá, mint akitől féltek a bűnözők, és akit imádtak a polgárok.
Akárhogy nézem is, ez öv alá ment, a legrosszabb időzítéssel és a legátlátszóbb mosakodással körítve, mintha tulajdonképpen mindegy is lenne, hogy elhiszik-e az emberek.
Nos, sikerült. Nincs élő ember ebben az országban, aki elfogadja a fenti idézetet igaznak, és rendőrfőkapitánytól az ilyen egyértelmű füllentés legalábbis figyelemre méltó.
Para-Kovács Imre
Sunday, October 29, 2006
Hal
Na ez az első bejegyzésem Golyszi új blogján, ami mostmár kicsit az enyém is. Megpróbálom a továbbiakban is elhelyezni itt néhány munkámat, annál is inkább, mert talán ez majd munkára serkent... Ezenkívül lehet, hogy írok néhány komolyabb hozzászólást is, de majd meglátjuk...
S.A.V. (strange animal voices)
Módosítottam a nevét a blognak, mert ez így sokkal jobb az alábbiakban egyszerűen megértehtő a változás oka:
Plutarchos Cato római szenátronak (i.e. 234-149) tulajdonítja ezt a mondást, aki arról híresült el, hogy akármiről szólalt is fel a szenátusban, mindig ezekkel a szavakkal zárta a beszédét:
Cetrum censeo Carthaginem esse delendam
Egyébként az a véleményem Karthagót le kell rombolni!
Természetesen ez volt a római birodalom érdeke, és bár Cato nem érte meg, Karthagót lerombolták, felszántották, és sóval beszórták a helyét.
Plutarchos Cato római szenátronak (i.e. 234-149) tulajdonítja ezt a mondást, aki arról híresült el, hogy akármiről szólalt is fel a szenátusban, mindig ezekkel a szavakkal zárta a beszédét:
Cetrum censeo Carthaginem esse delendam
Egyébként az a véleményem Karthagót le kell rombolni!
Természetesen ez volt a római birodalom érdeke, és bár Cato nem érte meg, Karthagót lerombolták, felszántották, és sóval beszórták a helyét.
Üdv
Tragédia, sikerült a 906-os éjszakai buszon utaznom. Szombatonként ellepik a várost a takony részeg suttyók. Nem tudom ezek napközben mit csinálnak vagy hol vannak. azt sem nagyon sikerült megfejtenem, hogy hová utazgatnak éjjelente a buszon. Egy biztos ha a jövő nemzedéke ezek a 16-17-21 éves faszok, akkor nagy baj van.
Ezekkel az emberekkel mit lehet kezdeni? Szerintem a szombati hullarészegség a pina szag közelsége és a hamburgerzabálás maximálisan leköti őket. Kicsit állatia érzések, no de egyszerű dolgok hajtják őket. Társadalmilag megfoghatatlan. Minden bizonnyal abból a szegényebb kasztból jöttek onnan lentről. Próbáltam felállítani az életútját az egyik ilyen suttyónak:
Szabó Károly
1986-megszülettem
Szüleim elválltak
Anyámmal a Havanna Lakótelepen nőttem fel
Bandában játszottunk a telepen és gangxta volt a kedvenc zeném
Sosem voltam nyaralni vagy ilyenek teljesen hiányzik az életemből a közzösségi szoszájeti
Lakatos szakmám van de ez is csak azért mert jobbat nem tudtam kitalálni.
Apám alkesz lett anyámnak meg van egy új faszija
Lakatos szakmában dolgozok, az idősebb szakik basztatnak
Anyám basztat
Magamat basztatom, hogy senki se vagyok
Van nőm de vér gáz
Szombaton két régi haverommal a suliból mindig elmegyünk veszünk egy üveg vodkát meg narancslevet ők is ugyan olyan lúzerek mint én
Beverjük a buszon, míg beérünk a városba
Elérünk addig a diszkóig ahova szoktunk járni
Bemegyünk és vagy belénkkötnek vegy mi valakibe
Tapizzuk a csajokat
Gerzson a haverom hányni akar
Felszállunk az éjszakai hatosra
Elmegyünk még két helyre
Aztán haza hétfőn meló
Ezt csinálom húsz évig aztán rákapok az alkoholra és lecsúszok
Végül felakasztom magam de nem is történt nagy tragédia
Senki nem hatódik meg a halálomon!
Tragédia, sikerült a 906-os éjszakai buszon utaznom. Szombatonként ellepik a várost a takony részeg suttyók. Nem tudom ezek napközben mit csinálnak vagy hol vannak. azt sem nagyon sikerült megfejtenem, hogy hová utazgatnak éjjelente a buszon. Egy biztos ha a jövő nemzedéke ezek a 16-17-21 éves faszok, akkor nagy baj van.
Ezekkel az emberekkel mit lehet kezdeni? Szerintem a szombati hullarészegség a pina szag közelsége és a hamburgerzabálás maximálisan leköti őket. Kicsit állatia érzések, no de egyszerű dolgok hajtják őket. Társadalmilag megfoghatatlan. Minden bizonnyal abból a szegényebb kasztból jöttek onnan lentről. Próbáltam felállítani az életútját az egyik ilyen suttyónak:
Szabó Károly
1986-megszülettem
Szüleim elválltak
Anyámmal a Havanna Lakótelepen nőttem fel
Bandában játszottunk a telepen és gangxta volt a kedvenc zeném
Sosem voltam nyaralni vagy ilyenek teljesen hiányzik az életemből a közzösségi szoszájeti
Lakatos szakmám van de ez is csak azért mert jobbat nem tudtam kitalálni.
Apám alkesz lett anyámnak meg van egy új faszija
Lakatos szakmában dolgozok, az idősebb szakik basztatnak
Anyám basztat
Magamat basztatom, hogy senki se vagyok
Van nőm de vér gáz
Szombaton két régi haverommal a suliból mindig elmegyünk veszünk egy üveg vodkát meg narancslevet ők is ugyan olyan lúzerek mint én
Beverjük a buszon, míg beérünk a városba
Elérünk addig a diszkóig ahova szoktunk járni
Bemegyünk és vagy belénkkötnek vegy mi valakibe
Tapizzuk a csajokat
Gerzson a haverom hányni akar
Felszállunk az éjszakai hatosra
Elmegyünk még két helyre
Aztán haza hétfőn meló
Ezt csinálom húsz évig aztán rákapok az alkoholra és lecsúszok
Végül felakasztom magam de nem is történt nagy tragédia
Senki nem hatódik meg a halálomon!
Subscribe to:
Posts (Atom)